Totális kiesés. Egy ágyban ébredtem. Fogalmam sincs hogyan kerültem oda. Lassan visszatértek az emlékeim. Nem voltam egyedül. Gondoltam valami hulla fekszik mellettem vagy csak egy ismeretlen hapsika. Amikor viszont odanéztem:
Leestem az ágyról ijedtemben. Erre Harry is felkelt és rámnézett.
-Mit csinálsz ott lent?
-Megijedtem bazdmeg!!! Azt hittem megöltelek!!!
-Mivan?
-Semmi!
-Te is bérgyilkos vagy mint Louis volt?
-MIVAN?! ELMONDTA?!
-Persze- válaszolt halál nyugodtan Hazza- Mindent elmond nekem... ÓÓÓ basszus! Neked barátod van nem?
-Mivan?
-Lou azt mondta, hogy ne másszak rád mert kurvásul szeretsz egy Tom nevű gyereket... Vagy nem igaz?
-Hát félig meddig...
-Xen nagyon sajnálom!
-Semmi baj! Amúgy nekem nem jelentett semmit sem. Neked is, ugye?
-Persze, persze!- bólodatott szaporán.
-Ne rázd már a fejed mint a műszerfalon lévő kutyák!
-Mi?
-Tudod, azok a kis cuki kutyák amiket ráraknak a kocsikban a műszerfalra és...
-Tudom csak most jutott el, hogy mit mondtál...
-Mit?
-Azt, hogy azt hitted, hogy megöltél!
-Basszus...
-Miért öltél volna meg?- ekkor mintha egy lámpa kattant volna a fejem felett eszembe jutott valami: Hol az a kibaszott fegyverem?! Elkezdtem dobálni a párnákat és a lepedőket szanaszéjjel a hotelszobában.
-Mit keresel?
-A pisztolyt! Eltűnt!
-MIVAN?! Te mindenhova fegyvert hordasz magaddal?!
-Miért?- fordultam felé.
-MERT KI AZ AKI MÉG BASZÁS KÖZBEN IS ARRA KONDOL, HOGY KIT NYÍRJON KI?!
-Én?...
-MIVAN?
-El kell mondanom valamit...
-És mi az?- kérdezte törelmetlenül.
-Minden srác akivel eddig, ismétlem EDDIG lefeküdtem meghalt...
-MÍÍÍ? Szóval én is halálraítélt voltam?!
-Nem kell úgy pattogni!
-Érdekes este nem ezt mondtad!- ekkor megtaláltam a pisztolyt- Oppá...- Harry észrevette, hogy kezemben a pisztollyal és elég erős idegességemmel nem veheti fel a harcot ezért elkezdett futni előlem.
-Jaj istenem!- sóhajtottam fel- Harry!!! Azonnal állj le és kezd el készüni, hogy indulhassunk, vagy esküsöm beléderesztek egy golyót és hótziher, hogy nem éled túl!!!
-Lenyugodtam!
Kábé 20 perc múlva indulásra készen álltam az ajtó előtt és vártam Hazz-t aki a mobiljait kereste. Nekem is van 13, de sohasem hordok magamnál 3-nál többet! Ő pedig,... mind az 5-t elhozza... Igen ez Harold...
-Mehetünk?- kérdezte.
-Szerinted? Már vagy 3 órája itt várok rád!
Amikor haza értünk Yay mérges tekintettel találtam szembe magam.
-Hol a francba voltál?!- én csak rágóztam tovább enyhén csámcsogva és a deszkámat fogva a fél kezemben -Abbahagynád végre?! Csak mert a te pénzedet nyúlom le a fizetésre azért még ne hidd, hogy te vagy a főnök!- a számat eltátottam és meglepettem néztem Yay-re, aki a szája elé rakta a kezét mintha olyat mondott volna amit nem lehetett volna. Olyat is mondott.
-Te voltál?
-Mégis szerinted ki?
-Te loptad el a kártyáim?! Tudod min mentem keresztül?! A te nevedben remélem, hogy nem költötted el a szüleimtűl örökölt pénzt! Az az egyetlen dolog ami megmaradt tőlük! Megöllek!...- az utolsó mondatot szinte sziszegve mondtam. Elindultam Johannah felé, közben elkezdtem elűhúzni egy kést az övemből.
-Ennél még kés is van?!- hallottam Harry enyhén "pánikos" hangját, amint Louisnak suttog.
-Megtudtad ki Ő?!- erre most nem figyeltem csak lassan továbbhaladtam. Yay háta a falnak nyomódott. Nem tudott tovább menekülni.
-Xenia ne!
-Miért Louis?! Már rég meg kellett volna tennem! Rég tudom ki ő! Rég tisztában vagyok a tetteivel!
-Mivan?
-Ő ÖLTE MEG A SZÜLEIMET!!!- Lou álla leesett. Harry megfagyva állt az ajtóban. Ekkor nevetést hallottunk és Zaynék beléptek a házba.
-Mi folyik itt?
-Javadd add ide a Fire Rose-t!
-Megtaláltad?!- képedt el és kezte el keresni Rosiet.
-Yay az.
-Mi?!- kérdezte, de azért nekem adta a fegyvert. Az ezüzt pisztolyon sötét szürkével ott állt:
A családban van egy hagyomány... Ezt minden Wier tudja... Igen mi vagyunk a Wierek... A legnagyobb gyilkos család... Bocs, hogy eddig nem mondtam el a neveim. Hogy tisztázzuk, mostani: Xenia Alexa Grimauld, régi (eredeti): Ella Mia Wier. Gyilkosok vagyunk... És minden Gyilkos-családnak van egy ellensége a mienk a Lewis. egyetlen élő tagja az ellenségem: Johannah. A fegyver még a dédmamámé volt. A saját fegyverem. Nem valami internetről rendelt szar! Rosalie Wier semmit sem hagyott a véletlenre... Mindenkivel íratott egy naplót... Velem, Stephan-nal (ikertesóm), Juliee-vel (anyukám), Stefan-nal (apukám)... Azona végzetes napon amikor kitört a tűz az egyész család meg lett lőve... Luzza (egyik legjobb barátnőm- kómában van) akár az életét feláldozva belehelyezte őket a kapszulákba (a család minden tagjának van egy önmegfagyasztó kapszulája, ami erőssen gyógyítja a sérülést) a ház pincéjébe... Engem viszont nem talált... mikor olvasom a naplókat úgy érzem mintha az emlékeim lassan visszatérnének... Még nem teljessen de már tudom, ki vagyok.
A fegyvert lassan Yay fejéhez érintettem...
-Ne...-Louis
A hangja erőtlenül hangzott a nagy csöndben. Meg kell tennem! Majd max menekülök- gondoltam. Meghúztam a ravaszt.A házat áttjárta a lövés hangja. Én az abalkot kitörve futottam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése